A fogkő nem csak esztétikailag zavaró, hanem súlyos fogágybetegségek elindítója is lehet. Az íny begyulladását okozza, mely így elveszti egészséges, rózsaszínű színét, vörössé válik, megduzzad, és étkezés során, fogmosáskor, később spontán is vérezni kezd. Az ínygyulladást rendszerint kellemetlen szájszag is kíséri.
A bal oldali fotón a fogkőeltávolítás előtt, a jobb oldalin a fogkőeltávolítás után láthatjuk páciensünk alsó fogait a száj felől (tükörből) fényképezve. A különbség laikus szem számára is feltűnő.
Fogkőeltávolítás előtt és után
Mi is az a fogkő?
A fogkő „kemény állományú lepedék” és „házilag” egyáltalán nem lehet eltávolítani. Ez is kialakulhat íny felett és íny alatt. Leggyakoribb előfordulási helye az alsó fogak belső oldalai. A fogkő nem elsősorban a fogszuvasodás miatt veszélyes, hanem mert a fog tartószöveteit teszi tönkre.
Ha egy fogkövet lepattintanak, az alatta levő íny általában véresen fekélyes.
A fogkő miatt az adott területen megtelepedő étel- és baktériummaradékok, utóbbiak méreganyagai gyulladást okoznak. Ez a folyamat természetesen fokozatosan megy végbe.
A kövesedésre való hajlamtól és a táplálkozástól függ, hogy milyen gyorsan alakul ki a fogkő, tehát hogy milyen gyakorisággal kell eltávolítani. Képződését meggátolni nem lehet. De mivel elsősorban lepedékes helyeken képződik, fogmosással bizonyos fokig megelőzhető. Ha valaki elég alaposan tisztítja fogait, csökken a fogkő kialakulásának lehetősége. (Minimális fogkő így is megjelenik, és ezt is le kell szedetni!)
A fogkövet mechanikus úton távolítjuk el. Az íny felettit könnyebb; ultrahangos fogkőeltávolító készülékekkel végezzük. Az íny alatti fogkövet viszont csak kézi, az egyes fogakhoz kialakított megfelelő műszerekkel lehet leszedni, a legrejtettebb helyekről is.
Mi a baj a fogkővel?
Ha a fogkő nem kerül időben eltávolításra, és folyamatosan fenntartja a fogíny gyulladását, akkor az íny idővel visszahúzódik, elvékonyodik, elsorvad. A gyulladás a foggyökerek mentén fokozatosan ráterjed az állkapocs-csontokra, és a fogak meglazulnak, mozogni kezdenek, kopogtatásra, hidegre, melegre érzékenyekké válnak. Súlyos esetben el is veszíthetjük őket.
Mi az a fogágybetegség?
A fogágy betegsége (paradontosis) a laikusok körében vagy ínyvérzésként, vagy ínysorvadásként ismeretes. Valójában az egyik leggyakrabban elôforduló krónikus fertőző betegségről van szó, mely népbetegségnek tekinthetô. Egyik formája az ínygyulladás, amikor a folyamat még visszafordítható és nem érinti a fog tartószerkezetét. Másik – súlyosabb – eset az, amikor megfelelô kezelés elmaradása esetén a gyulladás már a fog rögzítő elemeire is ráterjedt; legsúlyosabb formájában komoly csontpusztulás is észlelhető és ez a fogak elvesztéséhez vezet.
Jellemző, hogy a tünetek nem folyamatosan jelentkeznek, hosszabb stabil időszakok váltakoznak hirtelen rosszabbodásokkal. A betegek jelentős részének állapota évekig szinten tartható megfelelő kezeléssel.
A lepedékben – mechanikus dörzsölés hiányában – már néhány óra alatt is vastag, bakteriális telepek képződnek, melyek olyan anyagokat termelnek, amiknek hatására az ínyszél védelmi rendszerei aktivizálódnak, az íny ödémássá válik és gyulladásos reakció lép fel. Jelentős egyéni különbségek vannak abban, hogy az egyes emberek milyen összetételű és mennyiségű plakkot képesek elviselni gyulladás nélkül. Ezt az egyensúlyt jelentôs mértékben meghatározza a szervezet védekezőképessége, illetve befolyásolják egyéb helyi, a plakk képződést elôsegítô faktorok. Ezzel magyarázható, hogy egyes belgyógyászati betegségekben (pl. cukorbetegség, vérképzôszervi, immunrendszeri, anyagcsere-betegségek) terhességben, a fogágybetegség kialakulásának veszélye fokozottabb, de céltudatos beavatkozás esetén elkerülhető. Ez az oka annak is, hogy bizonyos típusú fogágybetegségben (ráadásul fôleg fiataloknál) teljesen egészséges íny és relatíve jó szájhigiéniás viszonyok mellett is kialakulhat egy viszonylag agresszív gyulladásos forma.
A betegség legfőbb kiváltó okain (dohányzás, stressz, elhanyagolt szájápolás) legtöbbször tudunk változtatni, azonban azt is tudjuk, hogy előfordul, hogy a betegség folyamatosan rosszabbodik akkor is, ha „mindent megtettünk”. Ennek magyarázata, hogy a fogágybetegség bizonyos fajtáinak létrejöttében genetikailag meghatározott gyulladáskeltő anyagok jelenlétével kell számolni. Akik egy bizonyos géntípust hordoznak, azoknál emelkedettebb a kockázat.