A fogágy betegsége (paradontosis) a laikusok körében vagy ínyvérzésként, vagy ínysorvadásként ismeretes.
Valójában az egyik leggyakrabban elôforduló krónikus fertőző betegségről van szó, mely népbetegségnek tekinthetô. Egyik formája az ínygyulladás, amikor a folyamat még visszafordítható és nem érinti a fog tartószerkezetét. Másik – súlyosabb – eset az, amikor megfelelô kezelés elmaradása esetén a gyulladás már a fog rögzítő elemeire is ráterjedt; legsúlyosabb formájában komoly csontpusztulás is észlelhető és ez a fogak elvesztéséhez vezet.
Jellemző, hogy a tünetek nem folyamatosan jelentkeznek, hosszabb stabil időszakok váltakoznak hirtelen rosszabbodásokkal. A betegek jelentős részének állapota évekig szinten tartható megfelelő kezeléssel.A lepedékben – mechanikus dörzsölés hiányában – már néhány óra alatt is vastag, bakteriális telepek képződnek, melyek olyan anyagokat termelnek, amiknek hatására az ínyszél védelmi rendszerei aktivizálódnak, az íny ödémássá válik és gyulladásos reakció lép fel. Jelentős egyéni különbségek vannak abban, hogy az egyes emberek milyen összetételű és mennyiségű plakkot képesek elviselni gyulladás nélkül. Ezt az egyensúlyt jelentôs mértékben meghatározza a szervezet védekezőképessége, illetve befolyásolják egyéb helyi, a plakk képződést elôsegítô faktorok. Ezzel magyarázható, hogy egyes belgyógyászati betegségekben (pl. cukorbetegség, vérképzôszervi, immunrendszeri, anyagcsere-betegségek) terhességben, a fogágybetegség kialakulásának veszélye fokozottabb, de céltudatos beavatkozás esetén elkerülhető. Ez az oka annak is, hogy bizonyos típusú fogágybetegségben (ráadásul fôleg fiataloknál) teljesen egészséges íny és relatíve jó szájhigiéniás viszonyok mellett is kialakulhat egy viszonylag agresszív gyulladásos forma.
A betegség legfőbb kiváltó okain (dohányzás, stressz, elhanyagolt szájápolás) legtöbbször tudunk változtatni, azonban azt is tudjuk, hogy előfordul, hogy a betegség folyamatosan rosszabbodik akkor is, ha „mindent megtettünk”. Ennek magyarázata, hogy a fogágybetegség bizonyos fajtáinak létrejöttében genetikailag meghatározott gyulladáskeltő anyagok jelenlétével kell számolni. Akik egy bizonyos géntípust hordoznak, azoknál emelkedettebb a kockázat. Ez a „genetikai kockázat” ma már egy egyszerű vizsgálattal kimutatható.
Megelőzés
A napi 3-4 alkalommal – főleg lefekvés előtt és az étkezéseket követően – végzett alapos, megfelelően hosszú ideig (legalább 3 percig) tartó fogmosással, valamint speciális fogkrém használatával a fogkőképződés megelőzhető, vagy legalábbis mérsékelhető. (A fogmosásról bővebben, szájhigiéniáról itt! tudhat meg többet.)
Ha mégis kialakult a fogkő, fontos, hogy azt minél hamarabb, rendszeresen – évente 3-4 alkalommal – szedessük le! Ha az íny és a csont is tönkremegy, azon már nem lehet segíteni.
A fogkő eltávolítása egy speciális, e célra szolgáló berendezéssel, ultrahangos depurátorral történik. A kezelés teljesen fájdalommentes, esetleg egy kis bizsergést lehet érezni a fogak mentén. A fogkő-eltávolítás után a fogak felszínének „homokfúvása” (természetesen nem homokkal, hanem egy e célra készülő speciális porral) és polírozása történik, hogy az így létrehozott simább fogfelszínen a fogkő nehezebben tudjon kialakulni.