fbpx

Többféle fogszabályozási diagnosztikai osztályozási rendszer használatos, de ezek közül talán legelterjedtebb a klasszikus Angle-féle osztályozási rendszer.

angleosztalyozas

Ez a rendszer az állcsontok egymáshoz viszonyított viszonyait tekinti elsőrendűnek, az alsó és felső 6-os (az első nagyőrlőfogak) érintkezési (találkozási) viszonyaiból kiindulva. Annak kifejtése, hogy melyik típusú eltérés melyik Angle-osztályba tartozik bizony nem egyszerű, és rengeteg előzetes ismeretet kíván, ezért ezeket nem ismertetjük.

A fogszabályozó szakorvos a fogszabályozó kezelés megkezdése előtt a páciens vizsgálata, a páciens fogazatáról vett lenyomat alapján készülő minta és egyéb kiértékelési módszerek segítségével az Angle-osztályozás alapján dönt a megfelelő fogszabályozási kezelési tervről.

Az ilyen módon létrejött információhalmazt orthodonciai (azaz fogszabályozási) diagnózisnak nevezzük. Az orthodonciai diagnózis tehát a fogazat, a fogmedernyúlványok, az állcsontok és az arc szabályostól eltérő sajátosságainak felismerése és rendszerezése. A megfelelő és mindenre kiterjedő orthodonciai diagnózis nélkülözhetetlen a sikeres fogszabályozási kezelés kivitelezéséhez.

Az orthodonciai diagnosztika nélkülözhetetlen eszköze az ún. teleröntgen-kiértékelés is. Ennek segítségével nem csak a rendellenességek mértéke állapítható meg, hanem a fogszabályozó kezelés során elért eredmények is kimutathatóak.

A teleröntgen-képekre berajzolhatóak azok a mérőpontok és síkok, amelyekhez mérten – minthogy ezek egymáshoz viszonyított „normál” viszonya ismert – meghatározható az eltérés mértéke. Bonyolultsága miatt ezt sem ismertetjük részletesen. Manapság már rendelkezésre állnak olyan szoftverek is, amelyekkel nem hagyományosan berajzolva, hanem digitalizálva végezhető el a kiértékelés bonyolult művelete.

cephalometr2