fbpx

Orrcsonttörés

Az orr mint a fej kiálló része nagyon gyakran sérül és főleg az erőszakos cselekmények célpontja. Sérülhet az orr porcos váza és az orrcsont is. Általánosságban elmondható, hogy az orr porcos sérülései gyakran elmozdulással járnak és az orr alakja deformálódik. Lehetőség szerint ezt mindig helyre kell állítani. Az orrcsontok törését is mindig reponálni (helyre tenni) szükséges, de csak a nagyfokú elmozdulással járó esetekben kell behelyezni rögzítő fémanyagot. Gyakran kíséri az orr sérüléseinek kezelését az orr tamponálása és az orr gipszel történő rögzítése.

A járomcsont törése

Ezek a törések mindig érintik a szemüreg keretét is. A törések következtében létrejövő elmozdulás mértéke különböző lehet; a járomcsonttörések szakirodalomban történő osztályozása is eszerint történt meg. A járomcsonttörés tünetei: szemkörüli ödéma, a szövetek bevérzése („véraláfutás”), a szemrés beszűkülése, a szemhéjak bedagadása, „lépcsőképződés” a szemüreg keretének alsó részén, zsibbadásérzés a szem alatti területen, nagyobb elmozdulás esetén kettős látás. Ezekhez a tünetekhez még számos más tünet is kapcsolódhat. Műtéti megoldásként a repozíció céljára horgos vagy csavaros kiemeléses módszer (a csont alá csonthorog, vagy a csontba egy csavaros kiemelő műszer ideiglenes rögzítésével kell a csontot helyére visszahelyezni), vagy bizonyos esetekben szájüregből történő feltárás használható. A csontok lemezes egyesítésére csak olyan esetekben van szükség, amior a csont darabosan tört, vagy a beavatkozásra nem a sérülés elszenvedése után közvetlenül, hanem jóval azután kerül sor (mert ilyenkor a csontok már elkezdenek a rendellenes pozícióban rögzülni).

A szemüreg sérülései

A szemüreg sérülései közül összetettségük és bonyolultságuk okán csak egy érdekes típusra, az ún. blow-out törésre hívnánk fel a figyelmet. Ebben a töréstípusban a szemüreg kerete ép, csak a szemüreg feneke törik be. Szemléletesen úgy szokás megadni ennek a töréstípusnak a kialakulási mechanizmusát, mintha a szemet egy teniszlabda ütése érné (meg is történik ez néha a valóságban is), és az így létrejött szemüregi túlnyomás miatt a szemüreg alsó fala leszakad, de a szemüreg keret ép marad.

Az arcközéptörések

Műtéti megoldást akkor igényel a sérülés, ha a szemüreg alapjának sérülése nagyfokú, továbbá szemmozgató izom is érintett (pld. az eltört csontok közé szorult), és azt helyre kell állítani. Van olyan módszer is, amikor a szemüreg eredeti állapotát egy – a szemüreg alatt elhelyezkedő arcüregbe helyezett speciális felfújható ballonnal – helyre lehet állítani. Meg kell említeni azt is, hogy a szemüreg illetve a járomcsont sérüléseinél is ismertek azok a feltárási módok, amelyek később az arcon műtéti heg nélkül képesek gyógyulni.

Az arcközéptörések máig is használt elnevezéseit René Le Fort vezette be, 1901-ben megjelent könyvében. A törésvonalakat az ábra szemléletesen mutatja. A legfelső ábrán a Le Fort I. típusú törés látható, amikor a felső állcsont az orrüreg alapjának szintjében elválik az arckoponyától. A második ábrán a Le Fort II. típusú törés figyelhető meg. Ebben az esetben a felső állcsont az orrcsonttal együtt (néha az orrcsont nélkül) letörik. Az utolsó ábrán a Le Fort III. típusú törés látható. Ilyenkor az arckoponya és az agykoponya teljes mértékben elválik egymástól. A Le Fort típusú törések ellátásáról – bonyolultságuk és összetettségük okán – nem célunk bővebben írni e helyen. Annyit mégis érdemes tudni, hogy – a traumatológia álatlános irányelvének megfelelően – fix pontokhoz, jelen esetben az agykoponyához, vagy az azzal összefüggésben maradt arckoponya-részhez rögzítjük a mobilizálódott koponyarészeket. A csontok egyesítésére itt is, mint az arccsontok töréseinek egyéb eseteiben mini- vagy mikrolemezeket vagy drótokat használunk.