A fogszuvasodás (caries dentium) idült folyamat, amely a fogak keményszöveteinek a roncsolódásával jár és a felszínről a fogbél (pulpa) felé halad. Eleinte visszafordítható folyamat, amely az idő elteltével tovább (mélyebbre) terjedhet és visszafordíthatatlanná válhat.
Ép fogágynál, ahol a fogíny (gingiva) még nem húzódott vissza inkább ún. zománccaries jelentkezik. A fiatal fogak morfológiai tulajdonsága is elősegíti a zománccaries kialakulását, mivel a mély barázdákon a lepedék (dentális plakk) gyorsabban megtapad, nehezebben eltávolítható és emiatt főleg a barázdákban lokalizálódó zománccaries keletkezését idézi elő. Ha a fogíny visszahúzódik (főleg öregkorban és fogágybetegségek esetén) és a foggyökér láthatóvá válik, a lepedék foggyökérre való tapadásának következménye lehet a gyökércaries létrejötte. Ha a zománc és a cement nem találkozik a fognyak területén, akkor láthatóvá válik a dentin, és dentincaries keletkezhet, amelynek gyorsabb a lefolyása és hamarabb okoz szövődményt. A fogszuvasodást savképző baktériumok okozzák, azáltal, hogy bizonyos szénhidrátokat lebontanak (például cukrot, fruktózt, stb.). Ezekből az anyagokból a baktériumok melléktermékként savat képeznek, mely károsítja az alacsony pH-ra érzékeny fogfelszínt. Ha megfelelő időn belül a szájüreg pH-ja megemelkedik, akkor a kioldott szervetlen anyagok a nyálból visszaépülhetnek.
A fogszuvasodás mértékétől függően különböző eljárások léteznek a fog funkcionális, esztétikai és morfológiai helyreállításához.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a fogszuvasodás antik betegség. Egymillió évvel ezelőttről származó koponyákban talált fogazaton láthatók a fogszuvasodás bizonyos jelei. Sumér írások i. e. 5. évezredből a caries kialakulásáért egy „fogkukac”-ot okolnak.
A fogszuvasodás osztályozása
Elhelyezkedés szerint: az őrlők és kisőrlők rágófelszínén és a frontfogak orális felszínén elhelyezkedő gödröcskék érintettsége: a fogszuvasodás caries a dentin felé kúp alakban terjed, majd eléri a dentint, ahol gyorsabban terjed alávájva a zománcot.
A zománc elszíneződése eleinte kékes-fehéres illetve barnás-feketés, ha a dentint is eléri a szuvas folyamat az összes fog egymás felé tekintő felszínén: a fogszuvasodás itt a szomszédos fogakkal érintkező kontaktpontnál vagy alatta helyezkedik el, mivel itt a felszín nem öntisztuló és tisztítása egyéb eszközök (pl. fogselyem) segítségével valósítható meg.
A zománcban a caries szétterül, a dentinben kúp alakban halad az összes fog orca felé tekintő és nyelv felé tekintő felszínén (a fognyaki harmadban): főleg a fogíny határán helyezkedik el, először fehéres, majd sárgás a szuvas terület elszíneződése
Kiterjedés szerint: a szuvasodás mélységének kiterjedése szerint több elnevezés van a felszíntől a mélybe haladva:
caries incipiens (kezdeti fogszuvasodás),- caries superficialis (felszíni fogszuvasodás),
- caries media (közepes fogszuvasodás),
- caries profunda (mély fogszuvasodás) és
- caries penetrans („behatoló” fogszuvasodás).
A terjedés ideje szerint: a terjedési idő szerint a következő osztályozás lehetséges: heveny fogszuvasodás, idült fogszuvasodás, stagnáló fogszuvasodás. Részben külön kezelendő az ún. secunder (másodlagos) fogszuvasodás, amely a tömések helytelen széli záródásánál figyelhető meg. A nem kielégítő széli záródás (azaz, hogy egy apró rés van a fogtömés és a fogban található üreg között) révén a szuvasodás a már betömött fogaknál is elindulhat.
A fogszuvasodás kialakulásának okai
A fogszuvasodás kóroktanát az elmúlt évszázadokban sokan próbálták megmagyarázni, így többfajta elmélet jött létre:
- kemoparazita elmélet: a lepedékben lévő mikroorganizmusok szénhidrát jelenlétében savat termelnek, amely megtámadja a fogzománcot.
- proteolitikus elmélet: a baktériumok proteolitikus enzimeket szabadítanak fel, amelyek szétroncsolhatják a fog keményszövetét.
- foszforilációs elmélet: a nyálban fellépő foszfáthiány elősegíti a fogakból a foszfát kioldódását és ezáltal a baktériumok anyagcseréjét.
- proteolitikus-kelációs elmélet: a kelátképződés révén a fog keményszöveteiből kioldódnak kalciumvegyületek.
- glikogén elmélet: a fogszuvasodás túltáplálkozás eredményeként jelenik meg, főleg sok édességet fogyasztó egyéneknél.
A fogszuvasodás létrejöttét a modern felfogás szerint négy elsődleges tényezővel, és másodlagos tényezőkkel is magyarázzák.
Elsődleges tényezők:
- gazdaszervezet (fogak, ásványi anyagok minősége, nyál minősége)
- mikroorganizmusok (lepedék formájában)
- táplálék (főleg szénhidrátok)
- idő (a fogakon lévő lepedék hosszú ideig való tapadása)
A másodlagos tényezők biológiai, földrajzi, gazdasági, szociális, környezeti faktorok.
A fogak felszínét olyan szövetek alkotják, melyek nem rendelkeznek sejtekkel, hiányzik belőlük a keringés és a vitális elemek. Ezért a külső behatások ellen képtelenek védekezni és a már kialakult sérülést nem képesek kijavítani. A fogelőtörés után a fog felszínén egy ún. biofilm alakul ki, mely később dentális plakká alakul. Ez a baktériumkolónia erősen tapad a fog felszínéhez és csak erős mechanikai tisztítással távolítható el. Szerkezetében elsősorban baktériumokat találunk, de jelen vannak a szervezet védekezősejtjei (leukociták, makrofágok, hámsejtek), a baktériumok számára fontos tápanyagok és a baktériumok anyagcseretermékei. A kolónia mindaddig egyensúlyban van a szervezettel, míg a táplálékbevitel következtében a baktériumok nagymennyiségű szénhidráthoz nem jutnak (cariogén attak). Ilyenkor a szénhidrátok lebontása során, melléktermékként savak keletkeznek, melyek a fog kemény szöveteit demineralizálják (kalcium és foszfát távozik). A táplálkozás után, egyénileg változó idő elteltével a kemény szövetek remineralizálódnak: a nyálból kalcium és foszfát, fluorid jelenlétében a fogfelszínre diffundál és beépül.
A fogszuvasodást okozó mikororganizmusok
A szájüregben 400-500 baktériumfajta található. Azon baktériumokat, melyek elősegítik a fogszuvasodás létrejöttét, cariogennek nevezzük (Streptococcus mutans, Lactobacillusok). Az újonnan képződött lepedékben elsődlegesen a nem cariogen Streptococcus mitis és Streptococcus sanguis baktériumok tapadnak meg. Ezeknek a mikroorganizmusoknak nem csak a felszínre való tapadásuk jelentős a plakk keletkezésében, hanem az egymáshoz való tapadásuk is. Ezenkívül a baktériumok száma meg kell haladjon egy bizonyos küszöbértéket, hogy létrejöjjön a kolonizáció. A lepedék terjedésében és progressziójában a savtermelő és savtűrő Lactobacillusok játszanak fontos szerepet.
A dentális (fogászati) plakk
A plakk pedig a fogak felszínén kialakuló, összefüggő lepedék. A java a fogsor öntisztuló részeiről beszédnél, étkezéskor lemosódik. Ami nem, azaz a dentális plakk még erős vízsugárral sem jön le, csak rendszeres és nagyon alapos fogmosással távolítható el a szájból. És még úgy sem mindig. A plakk szemmel is látható, de színező anyagokkal – tablettákkal – még inkább láthatóvá tehető. Főleg a rágófogak felszínén, különösen az őrlők, kisőrlők barázdáiban, és a fogak egymás felé néző felszínén halmozódik fel. Mindenképpen káros, mert az idők során fogszuvasodást és ínygyulladást okoz. Végül ínysorvadásba torkolhat a folyamat, majd a fog meglazulásába, elvesztésébe. Nehezebben kezelhető az íny alatt megtelepedő plakk. Normális esetben az íny feszesen tapad a fogra. Kortól és az íny egészségi állapotától függően különböző mélységű barázda húzódhat meg a fog és az íny között. Ha ide bekerül-bepréselődik a plakk, idővel gyulladást vált ki.
A gazdaszervezet
Az egyén fogainak a morfológiája és szöveti szerkezete nagymértékben befolyásolja a szuvasodás kialakulását és tovaterjedését. Ha a barázdák vékonyak és mélyek, a táplálék jobban megtapad bennük és nehezen távolíthatóak el onnan. Így sokszor a barázdák mélyén észrevétlenül halad a szuvasodás, a zománc alatt a dentinben terjed csak szét. Ha valamilyen oknál fogva (ínyvisszahúzódás, zománc letöredezés, kopás stb) a cement vagy a dentin szabaddá válik, felszínükön sokkal gyorsabban megjelenik a szuvasodás, mivel ásványianyag tartalmuk sokkal kisebb. Ugyancsak gyakrabban jelenik meg a szuvasodás szorosan egymás mellett elhelyezkedő fogak approximális (egymás felé tekintő) felszínén, a nehezebb tisztíthatóság miatt. A nyál minősége is befolyásolja a szuvasodás kialakulását. Az ún. „száraz száj” szindrómák esetén, például Sjögren szindrómában vagy cukorbetegségben a szuvasodás sokkal gyakrabban jelenik meg. Különböző gyógyszerek (antihisztaminikumok, antidepresszánsok stb) hatására is csökken a nyáltermelés.
A táplálkozás szerepe
A táplálék fogyasztása biztosítja a plakkban lévő baktériumok életfeltételeit, emiatt nem mindegy, hogy milyen minőségű és mennyiségű táplálékot fogyasztunk el és azt milyen módon illetve milyen gyakran. A táplálék felszívódás előtti helyi hatása még a szájüregben érvényesül, míg a felszívódás utáni hatása szisztémásan. A tápanyag fizikai tulajdonsága is fontos: a tömörebb táplálék több és hosszabb rágást igényel és ezáltal tisztító hatású. A táplálékok közül a fermentálható szénhidrátok (szacharidok) jelentik a legnagyobb veszélyt a fogak épségére.
Leginkább azok a szacharidok károsak, amelyek fermentációjuk során savat képeznek (glükóz, fruktóz, galaktóz, mannóz,szukróz, maltóz, laktóz, szacharóz). A szénhidrátok gyakoriak táplálékainkban: kenyérben, rizsben, burgonyában, keményítő tartalmú lisztben, édességben mind megtalálhatóak. Egyes gyümölcsök is lehetnek cariogen hatásúak, ha csökkentik a szájüreg pH-szintjét. Így például a banán több fogszuvasodást okoz, mint a cukor és a csokoládé. A mono- és diszacharidok közül a legerősebb cariogen hatást a szacharóz (répacukor) fejti ki, de a fruktóz, maltóz és glükóznak is jelentős a cariogen hatása.
A fogszuvasodással kapcsolatosan a zsíroknak megelőző hatásuk van, mert hátráltatják a glükóz oldódását és megakadályozzák a baktériumok anyagcseréjét. Érdekes és fontos, hogy a kakaó magas zsírtartalma miatt a szénhidrátban gazdag csokoládé fogszuvasodást előidéző hatása sokkal kisebb.
A fogszuvasodás kezelése, terápiája
A kezdeti fogszuvasodás reverzibilis folyamat: a zománc felszínéről kioldódott szervetlen anyagok a nyálból visszaépülhetnek. Ha a szájhigiéné nem megfelelő, a demineralizáció (a szervetlen anyagok kioldódása) és remineralizáció (a szervetlen anyagok visszaépülése) között az egyensúly megbomlik és ez fogszuvasodáshoz vezet. A remineralizáció elősegítésére fluoridokban gazdag paszták használhatóak. Később, ha már foganyagveszteséggel jár a szuvasodás, akkor annak ellátása kiterjedésétől függ. Minden alkalmazott kezelés lényege a szuvas részek eltávolítása és a fog helyreállítása. A hiányzó fogszövetet pótolni lehet töméssel, betéttel (inlay, onlay), nagyobb hiány esetén pedig borítókorona készülhet. Ha a szuvasodás eléri a fogbelet és annak gyulladását okozza, gyökérkezelés válik szükségessé. A fog eltávolítására akkor van szükség, ha a fog integritását már nem lehet esztétikai fogászati eljárásokkal helyreállítani, vagy ha a fogbél gyulladása ráterjed a gyökeret körülvevő csontra és a gyökérkezelés vagy a gyökércsúcs-csonkolás (gyökércsúcs-rezekció, gyökércsúcs-amputáció) sem járt sikerrel.