A cukorbetegek jóval hajlamosabbak a fog- és fogágybetegségekre, és ezen okból gyakrabban veszítik el fogaikat, mint mások. Hazánkban a diabetes mellitusban szenvedők közül, szinte kivétel nélkül minden páciensnél diagnosztizálható parodontopathia. Fogágy betegségekkel, a diabeteses betegekkel együtt, a lakosság tizede küzd.
A fogágy (parodontium) 
Mind az alsó, mind a felső állcsontban a fogak a fogmederben „ülnek”. A fogmederben a fogat a gyökérhártyarostok (parodontium) rögzítik. A fogágy feladata tehát a fogak rögzítése, ugyanakkor a fogakra nehezedő rágóerőt is a fogágy közvetíti a fogmederre, vagyis a csontra. Az erőt azonban transzformálja is a fogágy, nevezetesen a rágónyomás erejét húzóerővé. Fontos megjegyezni, hogy a fogágy rögzítő szerepe nem merev, a fog mikroszkópikus elmozdulást végez rágás közben. Ezt a jobb oldali rajzolt metszeten jól meg lehet érteni. A gyökérhártyarostok mintegy kifeszülnek a csont (fogmeder) és a fog cementállománya között, azonban rugalmasságuknál fogva engedik is a mikroszkópikus mozgásokat. A fogágybetegségben éppen ezek a gyökérhártyarostok (és a csontállomány) bomlanak le az állandó gyulladás következtében. A fogágybetegségben tehát az is előfordul, hogy ép, szuvasodásmentes fogakat veszít el a páciens. Ezért rendkívül fontos a megfelelő otthoni fogápolás és a rendszeres professzionális szájhigiénés kezelés. Cukorbetegség fennállása esetén a fogágybetegség gyakran jelentkezik kísérőtünetként.
A cukorbetegek jóval hajlamosabbak a fog- és fogágybetegségekre, és ezen okból gyakrabban veszítik el fogaikat, mint mások. A cukorbetegek (de az egészségesek esetében is), a dohányzók körében nagyobb a kockázati tényező a parodontopathiák, és a fogak elvesztésének esetében, mint a nem dohányzóknál.
A megfelelő és aktív otthoni szájápolás, valamint a rendszeres professzionális szájhigiénés kezelésen való részvétel azonban jelentősen csökkenti a fogágybetegség kialakulásának valószínűségét a cukorbetegek esetében is!
Hazánkban a diabetes mellitusban szenvedők közül, szinte kivétel nélkül minden páciensnél diagnosztizálható parodontopathia. Fogágybetegséggel (a diabeteses betegeket is beleszámítva) a lakosság tíz százaléka küzd. Cukorbetegség és fogágybetegség együttes fennállása esetén a páciens nyálelválasztása csökkenést mutat, így a nyál jótékony tisztító funkciója is csökken. Ezáltal a szájképletek öntisztulása nem megfelelő, s ez elősegíti a fog- és szájbetegségek kialakulását. Az említett állapotok hatására jóval hamarabb következik be cukorbetegeknél a fogakat rögzítő alveoláris csontállomány leépülése is, ami teljes foghiány kialakulásához vezet. Ezért a diabeteses páciensek számára rendkívül fontos a rendszeres fogorvosi ellenőrzés, a professzionális szájhigiénés kezelés és a megfelelő otthoni fogápolás.
Mire kell tehát figyelnie, ha Ön cukorbeteg?
Amellett, hogy megfelelő technikával, naponta legalább kétszer megmossa a fogait és óvatosan megtisztítja a fogközöket, vagy éppen szakszerűen tisztítja a kivehető pótlásokat, legyen gondja arra is, hogy a fogkeféjét is fertőtlenítse – különösen akkor, ha gyulladt az ínye, vagy valamilyen fertőzése van. Mivel a nyál glukóztartalma a vércukorszint-értékektől is függ, törekedjen arra, hogy vércukorszintje folyamatosan az előírt értékek közelében maradjon. (Ez – mint Ön nyilvánvalóan tudja – alapvető fontosságú a cukorbetegség szövődményeinek elkerüléséhez is.)
Ha inzulin kezelést kap, fontos, hogy a külső inzulinpótlás egyenletes hatású legyen. A hagyományos inzulinoknál a felszívódás üteme, mértéke jelentős ingadozásokat mutathat, így sokszor kiszámíthatatlanná válik az inzulinhatás, ami jelentős vércukor-ingadozásokhoz vezethet. A hagyományos inzulinokkal összehasonlítva a modern inzulinok hatása egyenletesebb, és alkalmazásuknál kisebb a vércukor kórosan alacsony szintjének veszélye illetve ingadozása, valamint csökken az éjszakai vércukoresés kockázata is.