fbpx

Ha a mindenki által ismert Mengyelejev-féle periódusos rendszert elővesszük, abban a 40. helyen találhatjuk a cirkónium nevű elemet. Ezt az elemet leegyszerűsítve cirkonnak is nevezhetjük.

Tulajdonságait tekintve nagyon kemény és szilárd, az acélt is metszeni képes anyag.

A cirkónium-oxid használata az 1990-es évek végén kezdett elterjedni a fogászatban, elsősorban a különböző fémek pótlására, helyettesítésére.

Az anyagot igen kedvező tulajdonságai (magas hajlítószilárdsága (>1000Mpa), keménysége (1200-1400 Vickers) és a Weibull-modulus (10-12) teszik ellenállóvá.

A nagy szilárdságú cirkonanyagok megmunkálására nagy tudású CAD/CAM rendszerek állnak rendelkezésre, ami iparilag már sok éve a technika alapját képezi. Csupán ezekkel a rendszerekkel sikerült a cirkon-oxid fogtechnikai áttörése is.

A cirkon-kerámiai fogpótlások előnyei

– a fogpótlás fémmentes, így esztétikai szempontból szükségszerűen kifogástalan, mert a cirkónium-váz színe is a fogszínhez alakítható

– az előállításakor alkalmazott technológiának köszönhetően igen pontosan illeszkedik a fogra

– fémmentességéből fakadóan nem válthat ki allergiás reakciót

– igen kemény anyag (1200-1400 Vickers)

– magas a hajlítással szembeni ellenállása (hajlítószilárdsága >1000 Mpa)

– hosszabb foghiányok áthidalására alkalmas, mint a hagyományos fémkerámiai fogpótlás

– a cirkónium-oxid biokompatibilis anyag, amit az is mutat, hogy implantátumok is készíthetőek belőle

– használatával hosszú távon is megbízható, erős fogpótlások (hidak és koronák) készíthetőek

Mi a különbség a cirkon-kerámiai és a fémkerámiai fogpótlás között?

A cirkonkerámiai fogpótlás (korona, hídtag) nem tartalmaz fémrészt. A korona váza maga a cirkon, és erre kerül rá a kerámialeplezés. A cirkon fémmentességéből fakadóan nem válthat ki allergiás reakciót. Hajlítással szembeni ellenállóképességénél fogva a cirkon vázzal rendelkező fogmű nagyobb távolságok áthidalására is alkalmas. A készítés technológiájából fakadóan, vagyis hogy a cirkonkerámiai fogpótlás CAD/CAM eljárással készül, nagyobb a pontossága, tökéletes a széli záródása.

Nem utolsósorban a cirkonkerámiai koronák esztétikai szempontból kedvezőbbek a hagyományos fémkerámiai koronákhoz képest, mivel a fém eltakarására nincs szükség (hiszen nincs is), viszont a természetes fog tökéletes mása alkotható meg alkalmazásukkal a kedvező fényáteresztési képességek miatt.

Az alábbi képen a fémkerámiai és cirkonkerámiai fogpótlás közötti különbség szemléletesen látható.

A felső cirkonkerámiai, az alsó fémkerámiai fogpótlás. A cirkonkerámiának nincs fémváza, hanem maga a cirkon van kerámiával (porcelánnal) bevonva. A két típusú fogpótlás közötti esztétikai különbség jól látható. A képről nem érzékelhető viszont a pontosságbeli különbség; e tekintetben a cirkonkerámiai fogpótlás jóval felülmúlja a hagyományos fémkerámiai fogpótlást.

A fémtől a kerámiáig

Ahhoz, hogy a cirkóniumból kerámiát kapjunk, egy kémiai átalakulásnak kell bekövetkeznie. A kerámiák a definíció értelmében „égetett anyagok”. Az égetési folyamat oxidációhoz vezet. A cirkóniumból (Zr) oxigén felvétele mellett (O2) cirkónium-dioxid (ZrO2) jön létre, mely majdnem minden „cirkon”-termék alapját képezi, s ami ezek nevét is adja. Ezen a helyen megjegyezzük, hogy a mindennapok folyamán gyakran a „cirkónium-dioxid” helyett a „cirkon-oxid” és „cirkon” szavakat használjuk. S hogy a zavart még tovább fokozzuk: az angol-amerikai nyelvhasználatban a cirkóniumdioxidot cirkóniának nevezik. Gyakorlatilag az előállítás során természetes alapanyagokból indulnak ki. Ilyenkor a cirkónium-dioxidot a legfontosabb cirkonásványokból, a cirkonhomokból (ZrSiO4, például alvit) és a cirkonföldből (ZrO2, például baddeleyit, illetve brazilit) nyerik. Itt egy további nyelvi probléma adódik: a cirkóniumhomok összetételű ékkövet a minerológusok cirkonnak nevezik, ami a perzsa „car gun” szavakra vezethető vissza. Ez annyit jelent, mint „aranyszínű”, mely néhány cirkon ékszert nagyon is jellemez. A magas minőségű termékekké való további feldolgozás számára azonban nem a szín a döntő, hanem a szemcseméret, a tisztaság és az előállítás. A nagy ráfordítást igénylő előállítás miatt a legjobb minőség esetén az árak az aranyét messze túlhaladják.

Mindenesetre a legtisztább cirkónium-dioxidból készített teljes kerámiák még nem mutatnak kiugró szilárdsági értékeket, melyek például akár az alumínium-oxidét meghaladnák.

Ezen a helyen lép be a képbe az a gyártási technika, mely az optimális tulajdonságokat elővarázsolja a cirkónium-dioxidból: ilyenek a szilárdsága és nagyfokú törési rezisztenciája.

A szilárdság

Ennek megvalósításához egy trükkre van szükség: szobahőmérsékleten a monoklin módosulat stabil, 1100 oC felett tetragonális. Míg a tetragonális forma térfogata igen kicsi, az alacsony hőmérsékletű módosulat nagy térfogattal rendelkezik. Ez nem egy típusos viselkedés, s emiatt érdekes.

Ezt a körülményt ki lehet használni: a tetragonális módosulatot szobahőmérsékletig stabilan lehet tartani, ha bizonyos oxidokat, mint például az ittrium-oxidot hozzáadjuk. A keletkezett alapanyag szobahőmérsékleten tehát főleg tetragonális módosulatot tartalmaz, a várt monoklin fázis helyett. Energiaközléssel, például egy repedés csúcsánál, a tetragonális fázis hirtelen a termodinamikailag stabil monoklin fázisba megy át. Ezáltal a repedéstől energiát von el s „beszorul”, és így gyorsan véget ér. Ez a folyamat extrém stabil anyagok kialakulásához vezet. Ennek a mechanizmusnak optimális kialakításához bizonyos feltételeknek kell teljesülnie.

Összetétel: 95% ZrO2, 5% Y2O3 (súlyszázalékban),
szemcseméret: nagyon kicsi (jóval 1 ľm alatt), szemcseméret-eloszlás igen szűk,
az anyag tisztasága: nagyon magas.

Ezek az anyagok a fogtechnika elől sokáig el voltak zárva, mivel a tipikus feldolgozási módszerekkel (öntés, szinterezés vagy préselés) a piacon megtalálható berendezésekkel nem lehet megmunkálni őket.

CAD/CAM rendszerek

A nagy szilárdságú cirkonanyagok megmunkálására időközben nagy tudású CAD/CAM rendszerek állnak rendelkezésre, ami iparilag már sok éve a technika alapját képezi. Csupán ezekkel a rendszerekkel sikerült a cirkon-oxid fogtechnikai áttörése is. Időközben a CAD/CAM rendszerekkel kapcsolatosan kétfajta eljárásmódot különböztetünk meg:

– „nyers” technika: egy nem teljesen kiégetett cirkónium-nyersanyag frézelése; különösen a gyengébb teljesítményű frézelőberendezések vannak erre az eljárásmódra utalva, hogy meg lehessen munkálni velük az anyagot. Ezt követően a tárgyat 6-7 órán keresztül kell készre égetni. Eközben a munka mintegy 30%-ot zsugorodik, ami azonban ingadozhat. Ezenkívül az égetésnél számos probléma merülhet fel, ami például a hőmérséklet ingadozásától és a hőgradiensektől, a szinterezendő objektum geometriájától, a kontaminációtól stb. függ.

– „szinterezett” technika: a kiégetett anyag tömbjéből történő kifrézelés lényegesen nagyobb technikai know-how-t igényel, ugyanakkor egy, a leplezésre alkalmas munkát eredményez. Döntő érvek szólnak amellett, hogy ezt az utat válasszuk: az anyag minősége jobb, mivel egy iparilag hőizosztatikus préselési eljárásnak vetik alá, amennyiben a szilárdsága és transzlucenciája is megnövekedik. Mindenekelőtt azonban a tulajdonságok ingadozási sávja is csökken.

A csípőízületek esetében például mindig csak az utóbbiakat alkalmazzák. Az anyag tulajdonságai a leplezésig stabilak maradnak, tisztán dokumentálhatóak és reprodukálhatóak. Ezt a nyersanyagnak a szinterezésével nem egyszerű megvalósítani. Arról bizonyosságot, hogy az egyes munkák esetében a legjobb anyagtulajdonságokat sikerül elérni, a laboratóriumnak kell szolgáltatnia.