fbpx

A bölcsességfogakról általában

Bölcsességfognak a fogsorban utolsó, 8-as fogat nevezzük, amely normális esetben (feltételezve, hogy nem hiányzik egy örlőfog sem) a 3. nagyörlő. Alakja, elhelyezkedése változatos, néha egészen extrém pozícióban van, és különbségeket mutat a gyökérlefutása is. Valószínűleg azért nevezzük őket így, mert akkor nőnek ki – már ha kinőnek – amikor az ember „feje lágya” már benőtt. Sajnos azonban az esetek nagy részében inkább problémát okoznak, semmint okosságunk, bölcsességünk jelzőiként szerepelnének. Arra a kérdésre, hogy miért nem nőnek ki, miért nem férnek el fogazatunkban a bölcsességfogak, sokan keresték már a választ. Mindesetre az elmondható, hogy az emberiség a civilizáció fokának emelkedésével egyre kevesebbet rág.

A rágás hiányának következtében a fogak hajlamosak retencióban maradni (azaz nem kinőni). A mexikói indiánok vagy akár az ősi egyiptomiak fogazatában a bölcsességfogak ki nem növése igen ritka volt. A ki nem nőtt bölcsességfogak esetében teljes „ki nem növést” (azaz totalis retentiót), és részleges „ki nem növést” (azaz partialis retentiót) különböztetünk meg. A teljes „ki nem növés” esetén a bölcsességfog teljes terjedelmében zártan, a csontban vagy a nyálkahártya alatt helyezkedik el. A partialis retentió esetén a bölcsességfog koronája összeköttetésben van a szájüreggel. A bölcsességfogak változatos pozícióban, de általában a normálistól eltérően helyezkednek el. Ritka az az eset, amikor a rágásban problémamentesen részt vesznek, és protetikai (fogpótlási) célra (azaz, hogy a későbbiekben pld. egy híd tartópillérei legyenek) alkalmasak. Összességében azt mondhatjuk, hogy az esetek nagy részében a bölcsességfogak eltávolítása indokolt. A rendellenes helyzetben levő bölcsességfogat akkor kell eltávolítani, amikor problémát nem okoz. Némi „önfeláldozással” és előrelátással igen heves fájdalmaktól és egyéb panaszoktól óvhatjuk meg magunkat.

Problémák, panaszok

1. A helyhiány miatt a bölcsességfogak az előttük álló teljes fogazat torlódását idézhetik elő.

A bölcsességfogak számára az esetek túlnyomó többségében nincs hely. Ilyenkor úgy csinálnak helyet maguknak, hogy a teljes fogazatot a középvonal felé (azaz előre) tolják. A torlódott fogazat fogszabályozással szabályossá alakítható, de önmagától normális pozícióba kerülni nem fog. Ezért sokkal egyszerűbb megelőzni, hogy a fogazat a bölcsességfog kinövése miatt torlódott legyen. Az amerikai kollégák elsősorban azt a nézetet támogatják, hogy a bölcsességfogakat preventíven, azaz bármilyen probléma jelentkezése előtt el kell távolítani (ti. azok előbb-utóbb úgyis problémát fognak okozni).

Európában inkább az a nézet, hogy a későbbiekben biztosan problémát okozó bölcsességfogat távolítjuk el. Figyelembe kell venni azonban, hogy problémát okozó bölcsességfognak tekintjük azt is, amikor a növekedésében gátolt bölcsességfog a fogazatot a középvonal felé tolja, még akkor is, ha ennek a beteg számára nyilvánvaló jele nincs (mert a folyamat lassú). Panoráma röntgenfelvételen a probléma persze egy csapásra nyilvánvalóvá válik.

2. Ha a fog előtörésének csak részleges akadálya van, és egy ponton át tudja „szakítani” a száj nyálkahártyáját („kibújik” az „ínyből”), akkor fog és az íny között egy tasak alakul ki. Ha ebbe a tasakba kórokozók, ételmaradék, stb. jutnak, akkor igen heves fájdalommal, szájzárral, bűzös lehelettel, magas lázzal és duzzanattal járó gyulladás jöhet létre. Ennek megakadályozására mindenképpen célszerű a részben áttört bölcsességfog eltávolítása. Ha a kórkép már kialakult, nagyon nehéz segíteni, mert a szájzár illetve a gyulladt szövetek miatt az érzéstelenítés nehezen kivitelezhető.

Az antibiotikus terápia sok esetben segít ugyan, de csak lassan, és a kórokot nyilván nem szünteti meg; ezért az akut panaszok (részleges) megszűnése után el kell távolítani a kóroki tényezőt, vagyis a bölcsességfogat.

3. Előfordul, hogy a bölcsességfog nem normális pozícióban, hanem attól az arc felé, tehát normális pozíciójánál kintebb helyezkedik el. Kinövése után irritálja az arc nyálkahártyáját, szinte szabályos lyukat „harap” rajta. Mindez igen fájdalmas.

4. Fogszabályozó kezelés előtt mindenképpen javasolt a bölcsességfogak eltávolítása. A kinövő, torlódást okozó bölcsességfog a hosszadalmas és bonyolult fogszabályozó kezelés teljes tönkretételét okozhatja.

5. Az áttörésben visszamaradt, a csontban elhelyezkedő bölcsességfog állcsontciszta képződését idézheti elő.

A ciszta a fogat egyébként részben körülvevő ún. fogzacskóból képződik. A ciszta, ha netán kommunikálni kezd a szájüreggel (azaz egy átjárás képződik közöttük), igen súlyos gyulladásos folyamat kialakulási helye lehet. A ciszta növekedése miatt pedig a csontállomány folyamatos pusztulása akár az állkapocs spontán eltörését is előidézheti.

6. A 2. nagyörlő fog hátsó felszínének feszülő bölcsességfog a 2. nagyörlő hátsó felszínén szuvasodást okozhat, azáltal, hogy ott nem öntisztuló, és egyébként fogkefével sem tisztítható helyzet jön létre.

7. A ki nem nőtt bölcsességfog az alsó állcsontban – anatómiai pozíciójánál fogva – neuralgiform (idegbántalom-szerű) fájdalmak okozója lehet. Ennek az az oka, hogy az állkapocsban futó ideghez közel helyezkedik el, és annak nyomása miatt a tompa sajgástól, a heves fájdalomig sokféle, az idegszál nyomása által keltett fájdalom okozója lehet.

8. Önmagában a bölcsességfog előtörése is fájdalommal és szájzárral járhat. Ilyenkor vagy a bölcsességfog eltávolítása, vagy, ha esetleg normális előtörésére lehetőség van, annak segítése merül fel. Azokban a ritka esetekben tehát, amikor a bölcsességfog elfogadhatóan elő tud törni, és például az első nagyörlő fog hiányzik, az előtörés segítésére is vannak módszerek. A bölcsességfog megőrzése azonban csak akkor indokolt, ha a rágásban részt tud venni, a páciens azt megfelelően tudja tisztítani, illetve ha a későbbiekben protetikai (fogpótlási) szempontból felhasználható.

A műtét, és utána

A bölcsességfogak eltávolítása néha olyan nehézségű, mint egy „sima” foghúzás. Az esetek nagy részében azonban a bölcsességfogak rendellenes helyzete miatt az eltávolítás nehézségekbe ütközik. A beékelődött fogak eltávolításához szükség van az őket körülvevő csont részleges – kisebb vagy nagyobb mértékű – eltávolítására, elfúrására. Általános szabály, hogy abban az esetben, ha a bölcsességfog „sima” eltávolításának akadálya van, akkor az eltávolítást – csont elvétele nélkül – erőltetni nem szabad, mert súlyos következményekhez vezethet.

A csont eltávolítását köznapi nyelven „vésésnek” is nevezik. Ez az elnevezés manapság már azért nem helyes, mert a fogat fedő csontot nem „véssük”, hanem speciális csontmaró fúrókkal távolítjuk el. Amennyiben lehetséges, a bölcsességfogat is eldaraboljuk még bent a csontban, hiszen így kevesebb csont elfúrására van szükség; képletesen szólva, a fog szétdarabolva kisebb „lyukon” is kifér. A fog eltávolítását követően a csontsebet kikaparjuk, hogy abban csont- vagy fogtörmelék, illetve az ún. fogzacskó maradványa, és a bölcsességfog körül esetlegesen kialakult cisztaszerű képlet ne maradjon bent.

A bölcsességfogak eltávolításának befejező mozzanata a seb összevarrása. A páciensek állandó kérdése, hogy mennyi ideig fog tartani a beavatkozás. Ezt természetesen nem lehet megmondani. Mindenkor a legnagyobb gondossággal dolgozunk, és bizonyos anatómiai képletekre is figyelemmel kell lennünk.

A műtét után

A bölcsességfogak eltávolítása után az esetek nagy részében antibiotikumot kell szedni a páciensnek. Ennek oka az, hogy egyrészt a bölcsességfogak bizonyos hányada az eltávolításkor panaszokat okozott, és már egy fennálló gyulladásos folyamat alatt kell eltávolítani a fogat. (Ezt a megoldást ritkán választjuk, de előfordul, hiszen a gyulladásos folyamat fenntartója éppen a bölcsességfog, illetve a körülötte kialakult lokális gyulladás.) Másrészt azért van szükség antibiotikus terápiára, hogy megelőzzük a műtét során a szájüregből a csontsebbe jutott baktériumok káros hatását. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a szájüreg nagy számban tartalmaz baktériumokat, amelyek a szervezet védekező rendszerének köszönhetően nem tudják kifejteni megbetegítő hatásukat. A beavatkozás során azonban ezek a kórokozók a csontsebbe juthatnak. Harmadrészt tudni kell, hogy a beavatkozás illetve a csontvágás következtében általában egy néhány nap alatt elmúló ödéma és vérömleny is képződhet. (ilyenkor szokás mondani, hogy a beavatkozás után „feldagadt az arcom”). A „feldagadás” befertőződésének megakadályozása céljából is szükséges az antibiotikum szedése.

A bölcsességfogak eltávolítása után célszerű, és igen jó hatású, ha az érintett területre, az arca (természetesen kívülről) hideg borogatást teszünk.

Fájdalomcsillapító szedésére is szükség lehet egy-két napig.

Az esetlegesen műtét után is előforduló szájzár megelőzésének illetve kezelésének egyik igen fontos tényezője a rágás, vagyis az állkapocs mozgatása, működtetése.

Nagyon jó hatású, és mindenkor javasolt szájöblögető-szájfertőtlenítő szer használata, mert a fentiekben részletezett szájüregi kórokozó-flórát bizonyos fokig semlegesíteni tudja. Mi magunk is megfigyeltük, hogy a sebgyógyulás sokkal kedvezőbb abban az esetben, ha a páciens a varratszedés időpontjáig rendszeresen alkalmazott ilyen szert.

Nagyon fontos, hogy a szokásos fogmosáson felül, ha lehet még többször kell fogat mosni. A varratsort persze nem tanácsos „megsikálni”.

A sebzáráskor alkalmazott varratokat általában egy hét után távolítjuk el.

A felső bölcsességfogak eltávolítása utáni teljes gyógyulási idő 3-4, az alsóké 5-6 nap.

Az érzéstelenítés, altatás

A bölcsességfogak eltávolítására alapvetően kétféle érzéstelenítési lehetőségünk van, egyrészt a helyi érzéstelenítés, másrészt az altatásban történő eltávolítás.

Mindkét módszernek van előnye és hátránya, de kialakult egyfajta gyakorlat, amelyet célszerű követni:
– egy bölcsességfog eltávolításához a helyi érzéstelenítés bőven elegendő. A megfelelő technikával végzett érzéstelenítés teljes fájdalommentességet biztosít,
– egy alsó, és ugyanazon oldali felső bölcsességfog egyidejű műtéti eltávolítása szintén minden további nélkül elvégezhető helyi érzéstelenítésben,
– kétoldali alsó bölcsességfog egyidejű, helyi érzéstelenítésben történő eltávolítását el kell kerülni. Ilyenkor vagy általános érzéstelenítést (altatást) kell alkalmazni, vagy a bölcsességfogakat más időpontban kell eltávolítani
– altatásban is el lehet távolítani a bölcsességfogakat, erre akkor kerül sor, ha a négy bölcsességfogat egyszerre távolítjuk el. Természetesen a páciens kifejezett kérésére négynél kevesebb bölcsességfog is eltávolítható altatásban.

Az altatásban történő eltávolításról néhány dolgot mindenképpen érdemes kiemelni:
– az altatás előzetes kivizsgálásokat igényel (vérkép, vércsoport-meghatározás, ellenanyag-szűrés, mellkas-röntgen, vizeletvizsgálat, szérum-plazma laborvizsgálatok). Az előzetes kivizsgálásokra a páciens biztonságának érdekében van szükség.
– A bölcsességfogak műtéti eltávolítása praktikusan egy napos sebészeti beavatkozás, azaz a beavatkozás napján felügyelettel a páciens otthonába távozhat.
– A beavatkozás előtti éjszakán éjféltől nem szabad enni vagy inni.
– A laborvizsgálatok eredményeinek birtokában az altatóorvossal a beavatkozás előtt előzetes megbeszélésre és vizsgálatra van szükség.