A szuvas fogak ellátása manapság már minimálinvazív módon, azaz a lehető legkevesebb egészséges foganyag elvesztésével történik. Nem volt ez azonban mindig így: az amalgámtömésekhez szükséges volt követni a klasszikus üregalakítási elveket. A minimálinvazív üregalakítás és a klasszikus üregalakítás közötti különbségekről olvashat ebben a cikkben. A fogászatban tömés alatt azt a műveletet értjük, amely során tömőanyagok alkalmazásával helyreállítjuk a sérült fog integritását. A fog tömésére az esetek nagy részében fogszuvasodás vagy valamilyen trauma (fogbaleset) következtében kerül sor. Abban az esetben, ha a fog integritását töméssel helyreállítani, akkor inlay-t (betétet) vagy koronát szükséges készíteni. A klasszikus üregalakítási elvek A tömés készítése a szuvas szövetek eltávolításával kezdődik. Az eltávolítás után egy üreg (kavitás) marad vissza a fogban, amelybe majd a tömőanyag kerül. Az üregeket aszerint, hogy a fog melyik felszínén találhatóak G.V. Black a következőképpen osztályozta:
- I. osztály: a barázdákban és gödröcskékben jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
- II. osztály: az oldalsó fogak approximális (egymás felé tekintő) felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
- III. osztály: a frontfogak approximális (egymás felé tekintő) felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek, ha a fog metszőéle ép
- IV. osztály: a frontfogak approximális (egymás felé tekintő) felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek, ha a fog metszőéle is érintett
- V. osztály: az oldalsó fogak vesztibuláris (az orca felé tekintő) és orális (a szájüreg felé tekintő) felszínén jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
- VI. osztály: a fog csücskein jelentkező szuvasodás és az ezekből preparált üregek
Az üreg alakítása nemcsak a szuvas részek eltávolításából áll, hanem kell biztosítsa a tömőanyag elhorgonyzását és a tömött fog megfelelő ellenállását. Az üregek kialakítása több lépésből áll, amelyeket szintén G.V. Black határozott meg 1889-ben. Ezek a fogászat fejlődésével ugyan megváltoztak, de még ma is alapját képezik a fog restaurációjának:
- a szuvasodás feltárása – a jó rálátás és áttekinthetőség biztosítása
- az üreg határainak a meghatározása
- az elsődleges retenció biztosítása – vagyis olyan üregforma kialakítása, melyben az oda helyezett tömőanyag megszilárdulás után nem tud elmozdulni
- az elsődleges ellenállási forma kialakítása – a tömött fog és a tömés ellen kell álljon a rágóerőknek
- a szuvas dentin eltávolítása
- másodlagos retenciók kialakítása (csak abban az esetben, ha az elsődleges retenció nem elegendő)
- az üreg tisztítása és ellenőrzése
- a dentinseb ellátása – ha a dentin szabaddá válik. A dentin élő szövet és fokozottan érzékeny a külső behatásokra, de nincs saját vérellátása; így nem tud megfelelő módon védekezni a külső behatásokkal szemben. Ezért van szükség a dentin védelmének biztosítására. Nagyon mély fogszuvasodás esetén – ha fennáll a fogbél megnyitásának a veszélye – egy kis mennyiségű szuvas dentint otthagyhatunk az üreg mélyén és ilyenkor indirekt pulpasapkázást végzünk. Ennek lényege, hogy az üreg „aljára” fertőtlenítő hatású anyagot helyezünk. Ez az anyag semlegesíti a baktériumokat és az anyag hatására egy megfelelő vastagságú ún. ingerdentin képződik, és ez megvédi a fogbelet a káros behatásoktól. Az üreg betömése – tömések túlnyomó többsége ún. direkt technikával készül. A direkt technika azt jelenti, hogy a tömőanyagot képlékeny állapotban helyezzük az előkészített üregbe. Klinikánkon kizárólag a legkorszerűbb fényrekötő tömőanyagokat alkalmazzuk. Ezek használatával elkészíthető a fog formájának megfelelő, mind funkcionalitásában, mind esztétikájában tökéletes fogtömés. Tekintettel arra, hogy az eljárás során a fog természetes formáját az eredetihez megtévesztésig hasonlóan tudjuk reprodukálni, helyesebb, ha ezeket nem fogtömésnek, hanem esztétikai restaurációnak nevezzük. A tömés végső kidolgozása – finírozás és polírozás. A célja az, hogy az elkészített esztétikai restauráció felszíne tökéletesen sima legyen.
A minimálinvazív technika lényege
A minimálinvazív technika leginkább az üreg határainak meghatározásánál tér el a klasszikus, az előbbiekben részletezett Black-féle elvektől. Míg a klasszikus eljárás szerint az ún. preventív extenzió elvét kellett követni (azaz az üreg széleit ki kellett terjeszteni a fog öntisztuló vagy mesterségesen könnyen tisztítható felszínére), addig a minimálinvazív eljárás során a fogszövetekkel konzervatívan kell bánni (vagyis a lehető legtöbbet meg kell tartani belőlük) és csak a szuvas részeket kell eltávolítani. Röviden ezt úgy összegezhetjük, hogy az üreg kiterjesztését a fogszuvasodás kiterjedése határozza meg. A minimálinvazív technika kizárólag a korszerű kompozit és kompomer tömőanyagokkal valósítható meg, mert a tömőanyag és a foganyag közötti kapcsolatot egyfajta mikromechanikai kötődés biztosítja. Ez utóbbin azt értjük, hogy a tömőanyag egy speciális bond segítségével mintegy hozzá van ragasztva a foghoz. Így nyilvánvaló, hogy – mivel az amalgámtömést nem ez a fajta kötődés, hanem egyszerűen az üreg alakja (leegyszerűsítve: az üreg alapja szélesebb és a felső része „keskenyebb”) tartja bent az üregben – amalgámmal minimálinvazív módon nem készíthető fogtömés. Klinikánkon kizárólag olyan tömőanyagokat alkalmazunk, amelyekkel a fogtömés (helyesebben: esztétikai restauráció) minimálinvazív módon valósítható meg.