Germekfogászat

Időben ismerkedjen meg a gyermek a gyermekfogorvossal!

Ahhoz, hogy gyermekünknek jó fogai, ápolt fogazata legyen, elengedhetetlenek a gyermekfogorvosnál tett rendszeres látogatások. Fontos, hogy a gyermekfogorvossal történő találkozások önbizalom-ébresztő, vidám élmények legyenek. Ne feledjük, hogy a megelőzés mindig jobb a gyógykezelésnél! Bármennyire is vigyázunk gyermekünk fogaira, előfordulhat, hogy problémák adódnak.

Az igazi gyermekfogszakorvos gyermekbarát, olyan orvos, aki jól érzi magát a gyerekek között és tudja, hogyan oldja fel őket a nehéz helyzetekben is.

Más környezet

Mindenképpen meséljük el gyermekünknek, hogy milyen lesz a fogorvosi rendelő. Beszéljünk neki a tágas székről, a feje feletti lámpákról, a szájöblítőről, valamint a fogorvosi műszerekkel teli tálcáról. Jó, ha megemlítjük, hogy a fogorvos a szája és az orra felett maszkot, kezén pedig gumikesztyűt fog viselni. A legjobb, ha a gyermeket a gyermekfogorvos két éves körül vizsgálja meg először. Ilyenkor még szinte biztosan nincs semmi tennivaló, de a látogatás jó arra, hogy a kicsi megismerje a doktorbácsit, és ne féljen tőle. A gyermekfogorvos ilyenkor „megliftezteti” a gyermeket a kezelőszékben, megmutatja a kicsinek a fogait egy tükörrel vagy orálkamerával és ad egy matricát. A barátkozás révén elérhető, hogy a gyermek ne úgy gondoljon a gyermekfogorvosra, mint egy rémséges emberre… A gyermekfogorvos közvetlenül a kicsihez beszél, és pontosan elmagyarázza, hogy mi is fog történni. A gyermeknek szüksége van rá, hogy a szülő is ott legyen, de elsősorban a gyermek és a gyermekfogorvos közötti kapcsolat kialakítása a találkozás célja. Ha a kisgyerek akkor látja először a fogorvost, amikor a fogszuvasodás miatt már fáj a foga, óhatatlanul félni fog és ez a kellemetlen érzés rögzülhet – jelentősen megnehezítve a későbbi kezeléseket.

Nem kell félni a fogorvostól! A mai korszerű módszerekkel, eszközökkel és érzéstelenítőszerekkel a fogászati ellátás teljes mértékben fájdalommentessé vált. Ennek ellenére sokan félnek igénybe venni az esztétikai fogászati kezeléseket, vagy akár egy professzionális szájhigiénés kezelést. Ha a kisgyermek 3-4 éves korában már elkezd gyermekfogorvoshoz járni, természetesnek fogja azt érezni. Ezzel szemben ha akkor lát életében először fogorvost, amikor fájdalmakkal kell ott jelentkezni, elképzelhetjük, hogy milyen élményekkel fog onnan távozni. Ezek az élmények azután – talán tudatosan, talán tudat alatt  – meghatározóak lesznek a későbbi fogorvoshoz járás során is. Kérjük ezért a szülőket, hozzák el kisgyermeküket gyermekfogszakorvosunkhoz. Ha másért nem, csak egy mosolyért. Aki rendszeresen jár fogászati szűrővizsgálatra és kezelésre, az nem fél a fogorvostól, mert tudja, nem történik ott semmi szörnyűség. Akinek egy „rohamban” kell „rendbe hozni” a teljes fogazatát, az bizony – nem a fájdalom – hanem az időfaktor miatt – megkínlódhat vele. Célszerűbb hát a folyamatos szintentartás elvét követni, szemben az egyszeri nagy elhatározással. Még a mai fiatal felnőtt korosztályt is beterelték az állami rendelésekre, ahol a fogorvos legjobb akarata ellenére sem voltak meg azok a lehetőségek, amelyek egy magas színvonalú és korszerű  ellátást biztosíthattak volna. Sokan közülük ma is ezekből az élményekből táplálkoznak. Pedig ez ma már a múlt.

A fogorvos sem tud „nyugodtan” dolgozni abban az esetben, ha tevékenysége a páciens részére fájdalmasnak bizonyul, hiszen kiszámíthatatlan reakciók és mozdulatok követhetik egymást. Ha csak ezt az egy önző szempontot nézzük, a fogorvosnak akkor is az az érdeke, hogy a páciens ne érezzen fájdalmat. Számunkra fontos, hogy pácienseink elégedetten távozzanak tőlünk, és ugyanezzel az elégedettséggel térjenek is vissza. Nem titok ez, hiszen mi ebből élünk, ez a hivatásunk. Ha fájdalmat okozunk egy páciensünknek, akkor nem biztos, hogy klinikánkat választja a legközelebbi alkalommal is. Ezért is követünk el mindent, hogy ne fájjon. Értetlenül állunk néha, ha olyanokat hallunk, hogy egy fogorvos „szadista kínzógép” volt, mivel úgy fájt ez meg az a kezelés, stb. Nem tudjuk elképzelni, hogy bárki, főképp egy orvos szándékosan fájdalmat okozzon egy embertársának. Ezért is, no meg a mai érzéstelenítési lehetőségeket figyelembe véve is hihetetlennek tartjuk az ilyen rémtörténeteket. Tudjuk persze, hogy a páciens szorongásának oldásában munkatársaink szerepe elsőrendű.